Supervision

Ők az én kis segítőtársaim. Itt cabarete-n minden kiteiskolában ott toporognak a dominikai kite-os gyerekek, hogy a béna gringókat (nekik minden fehér ember amerikai) kicsit jobban bevezessék a kiteozás rejtelmeibe. Nélkülük nem is mennék semmire. Segítenek megjavítani a felszerelésemet, összerakják, feladják, leveszik, megtisztítják az ernyőmet. Meg mondják, hogy jó lesz-e a szél és megmutatják, hogy hogyan is kell ezt a sportot különösebb erőfeszítés nélkül csinálni. Nagyon ügyesek. És aranyosak. Köszi srácok.

Szélre várva

Mis amigos esperan para el viento 

Egy kis dominikai gasztronómia

Ki gondolná, hogy egy szigeten élő népnek nem a hal a fő eledele, hanem a csirke? Úton-útfélen csirkét árulnak rizzsel, babbal, salátával és egy krumpli szerű valamivel, amit yucca-nak becéznek. A helyzet az, hogy sajnos a csirkét nagyon hamar meg lehet unni, még akkor is ha a Cabarete felé vezető úton, a nagyon lepattant, de hangulatos, olcsó és jó helyen a ChikenSchek-ben eszik az ember.

Az utcán sül a finom, de kicsit unalmas csirke 

A csirkénél sokkal izgalmasabb dolgokat is lehet enni, csak az kutatómunkát vagy pénzt igényel. Mivel pénzem nem nagyon van, így kénytelen vagyok kutatni. És ugye aki keres, az talál. Én asszem megtaláltam a város legjobb büféjét. A Kite Club-ban lévő kis kunyhó "látványkonyhájában" csak úgy sürögnek-forognak a lányok. Az eredmény pedig említésre méltó, ugyanis a tuna steak-es tortilla mango salsa-val fergeteges. Jó még a smoothie és a sült plantains (banánszerűség) édes-chilis szósszal. 

Íme a tortilla (a képen csirke van tonhal helyett, mert ha az ember későn megy ebédelni a tonhalnak már nyoma sincsen...és mikor a fotót készítettem pont ez volt a helyzet)

Sült plantains

A büfé

Az étlap

Napirend

Azt hiszem megtaláltam a számomra tökéletes életformát. Reggel 8 előtt 5 perccel kelek, 8-tól fél 10-ig jógázom, egy olyan nádfedeles teraszon ami a tengerre néz, körbe véve pálmafákkal és átjárja a kellemesen meleg karibi szellő. 10-től 11-ig reggelizem és kávézom a parton lévő bárban, közben könyvet olvasok és internetezem. 12 körül elkezd fújni a szél, ekkor összerakom a 9-es ernyőmet, kite-ozom, néha többet néha kevesebbet, majd délután 5-kor bemegyek a MiGym-be egy spinning órára, vagy úszom egyet a hotel medencéjében. Kora délután szoktam ebédelni a közeli Kite Club-ban, ahol a kedvencem a tuna steak-es tortilla mango salsa-val, vagy este vacsorázom valahol a többiekkel. A party-k 10 körül kezdődnek, de ez egy újabb bejegyzést igényel... 

Itt jógázom

Itt spinningelek

Megint egy újabb otthon

Mivel elfogyott a pénzem úgy döntöttem, hogy visszaadom a brooklyn-i lakásomat és leköltözöm Dominikára egy hónapra. Az élet sokkal olcsóbb, meleg van és déltől egészen estig fúj a szél. Kinéztem egy jó kis kite-os szállást, ami közvetlenül a kitebeach-en van, összepakoltam pár pólót, más nyári cuccom ugynis nem volt,  és lejöttem  Cabarete-re. Már egy hete az Exterme Hotel-ben lakom, ami Robbie-é, egy torontói srácé, akinek elege lett a hidegből és leköltözött inkább a karibra. A hotel valóban extrém, mivel a kertben van egy gördeszkapálya, amit inkább jujitsu edzésekre használnak Pápo vezetésével, de azért láttam már pár Vans cipős csibészt a félcsőben ugrálni. A hotel előtt a parton van a "bár" ahol tegnap például middle east party (humusz stb.) volt, holnap pedig BBQ lesz. Szép kis brigád verődött itt össze, élen az itt dolgozó (inkább lébecoló) személyzettel. Amanda, angol Scott pedig amerikai, ők a mindenkit szórakoztatunk all the time emberek, Anja egy norvég kiscsaj, aki minden este going out-ol, így másnap egy nagy babzsákon alszik a kiteschool vezetése helyett, Andrew pedig az ausztrál kiteoktató, de még nem láttam, hogy bárkit is oktatott volna. Ja, igen és itt van még Deb, aki Robbie organikus farmját vezeti, illetve Bella, aki Scott kutyája. A személyzeten kívül még vagyunk egy jó páran, akik viszonylag hosszabb ideig maradunk. A két izraeli srác Tom és Umri, Collin, Tracy és Emanuel akik kanadaiak, van egy spanyol srác, két amerikai, meg egy nagyon sokat beszélő mexikói fiú Markus, és a finn barátnője Maya (ők ugyan kicsit messzebb laknak). Meg még sokan mások akik jönnek-mennek a világ minden tájáról. 

A Bedford mindig tartogat meglepetést

Múlt hét szombaton ők jöttek velem szemben a Bedfordon. És egyáltalán nincs farsang. 

Coffee Shop

Union Square-en lévő Coffee Shop az egyik kedvenc éttermem. Ne kérdezzétek, hogy miért, mert nem tudom. Az étlapon semmi különös nincsen, általában bbq ribs-et eszem, és pislogva figyelem az ultragizda born and raised new york-iakat, akiknek ez amolyan törzshelye. A pincérlányok fusztrálóan jól néznek ki, a zene közepes, de az atmoszféra pont tökéletes. 

Brooklyn Flea Market

Anett, a legaranyosabb holland-magyar-amerikai barátnőm, aki egyébként stylist New Yorkban, javsolta, hogy látogassak ki hozzá hétvégén a Brooklyn Flea Market-re és turkáljak kicsit a vintage Ferragamo, Marni, Dior és egyéb "gurmet" ruhák között. Az biztos, hogy az egy négyzetméterre jutó vinatge big brand ruhák száma itt a legnagyobb. Igazi csemege volt megfogdosni a régi holmikat, organikus dinnyelevet inni és pármai sonkás ricottás kenyeret enni. Thx Anett.  

Met előtt a világ

A Metropolitan Museum of Art előtt ücsörögve annyi stílusos emebert láttam, hogy legszívesebben az egész napot ott töltöttem volna...Íme a kedvencem. 

Summer Shoe Wardrobe

Nem könnyű a shoe addict-ek élete...de úgy érzem egy magassarkú szandálra még szükségem van, hogy teljes legyen a nyári cipőtáram. Meg kéne még egy barna saru, meg egy balerina vagy inkább kettő?!

Aldo (Toronto) kb. 75 dollár

BCBG Girl (TJ Maxx) 19 dollár

Fornarina (ShoeMania) 

Marc Jacobs (Bleecker Street) kb. 11 dollár

Long Island City

Hétfőn Memorial Day volt ezért egész Manhattan tele volt túristákkal, így gondoltam inkább körbenézek kicsit Queens-ben. Elhatároztam, hogy kinézek a Water Taxi Beach-re Long Island City-ben, ahol a Cielo (manhattan-i night club) szervezett egy mezitlábas, homokban táncolós mulatságot. A program úgy lett volna teljes ha a 17-es Pier-ről (Manhattan dél-keleti csücskéről)áthajóztam volna a beach-re, de mivel wburg-hoz közel van Queens, úgy döntöttem, hogy metróval megyek. Ahogy a metrótól sétáltam a hely felé véletlenül elkeveredtem a Vernon Bulvárdra. Szerencsére. A Vernon ugyanis a 45-ös utcától az 51-esig telis-tele van hangulatos kávézókkal, étteremekkel. Itt van például a thai Tuk Tuk, a latin fusion Blend, a francia Tournesol vagy a klasszikus new york-i LIC Bar csak, hogy megemlítsek néhányat. Sajnos egyiket sem tudtam kipróbálni mert indulás előtt benyomtam egy taco-t az Endless Summer taco buszban (a Bedfordon) így nem voltam éhes, de biztos, hogy vissza fogok menni egy kostoló körútra. Ja, mire végigjártam a helyeket rámesteledett így a beachparty kimaradt, helyette viszont megnéztem a lélegzetelállító Queens-i naplementét. I will miss the Skyline!

Sunset at Queens

HIP HIP HIPSTER

Lustaságom, trehányságom miatt egyenlőre még nem sikerült mélyebbre ásnom magam ebben a hipster témában, de azért már van pár dolog, ami világos. Vannak a hipsterek (ez egy szubkultúra, amelybe olyan nagyvárosokban élő, trendi,  többnyire fehér, jómódú családból származó, csőnadrágos, kitapostott tornacipős, idióta napszemüveges, szőrős fiatalok tartoznak, akik úgy csinálnak mintha nem lenne jövőjük, pedig igen is van...a jellemzésüket még oldalakon keresztül lehetne folyatatni) vannak azok, akik szeretik a hipstereket (ilyen vagyok én), vannak akiknek közömbösek és vannak a hipstergyűlölők. Íme néhány website ahol utánajárhattok, hogy ti melyik csoportba tartoztok: 1. hipsterhandbook 2. latfh

Photo: die hipster die

Vamos a la Playa!

Az igazat megvallva én az a háromszög bikinis boardershort-os lány vagyok. Mivel a napozás nem az én asztalom, nekem az ideális beach program mozgással teli! Így amikor fürdőruha beszerző körútra indulok a fő szempontok a következők: a bikini kényelmes legyen, ráférjen a szörfruha és színben passzoljon a shortomhoz. Legalábbis eddig így volt. Mióta megláttam Michael Kors pöttyös retro úszódresszét azóta megváltozott minden. Nem tudom, hogy miért de valahogy engem is elkapott a nosztalgikus hangulat. Ha hétköznap az utcán vintage-ben nyomulok miért ne tehetném ugyanezt a strandon is? Szörfözés előtt majd belebújok a régi bikinimbe. 

Yakitori Taisho

Szeretném megosztani veletek kedves gourmet barátaim azt a helyet az East Village-ben, amit Maci mutatott. A St. Marks-on, a "japán negyedben" van egy étterem, melynek neve Yakitori Taisho. Ici-pici hely, látványkonyhával (amit lehet, hogy jobb lenne nem látni) telis-tele autentikus, new york-ban élő japán fiatal arcokkal (no turists at all). Egy erőssebbre sikeredett eastvillage-i éjszaka után érdemes ide betérni egy jó kis IKA YAKI-ra. Nyammmm.

New York Philharmonic

Szombaton végre elmentem a Lincoln Center-be és megnéztem a new york-i filharmónikusokat. Az 50 éves Lincoln Center (vicces, hogy az amerikaiaknak ez egy régi intézmény) több szempontból is fontos helyszín. 1. Itt található a Metropolitan Opera, a New York City Ballet és a New York Philharmonic Orchestra. 2. A 2010-es New York Fashion Week-et már itt fogják tartani (viszlát Bryant Park). 

A klasszikus zenei koncertek nem állnak távol tőlem (bármilyen furcsa is) hiszen, a családomnak bérlete van a Zeneakadémiára. Kiváncsi voltam, hogy van-e különbség egy budapesti, illetve egy new york-i komolyzenei élmény között. Az Avery Fisher Hall-tól nem voltam elájulva (azért az Empire Hotel rooftop bárjából jól néz ki), és a közönség sem volt sokkal elegánsabb, mint otthon. A koncert első felét pedig nagyon nehezen vészeltem át mert, nem tetszett Peter Lieberson darabja, viszont a Alan Gilbert vezényletével Mahler 1. szimfóniája kárpótolt mindenért. Hallottam már pár darabot, de olyan előadáson még nem voltam ahol 10 percig tartott a "standing ovation". Thanx NYC! Megint nem csalódtam. 

H&M / MW Summer 2009 Collection Launch Party in New York City, April 28, 2009

Íme a szokásos sztárparádé, ami egy New York-i launch party-n kötelező! Mary Kate Olsen, Helena Christensen, Lucy Liu, Adrien Brody...

Fight Club

Itt New York-ban lehetetlen volt hozzájutni Matthew Williamson H&M-nek tervezett ruháihoz. Reggel 8-kor már kanyargott a sor az üzlet előtt, voltak olyan elvetemült versenyzők akik már előző éjjel sátrat vertek az ajtó előtt (még mindig nem olyan őrültek, mint azok a srácok és lányok, akik három nappal a Kanye West Nike cipő piacradobása előtt, már ott várakoztak a FootLocker bejáratában). Én olyan szerencsés vagyok, hogy van egy szuper anyukám, aki épp Torontóban volt a nagy esemény idején, és mivel nem volt más dolga elsétált az ottani üzlet "nyitóbulijára". Jó riporter módjára percről-perce jelentette nekem a kanadai eseményeket. Ott sem volt más a helyzet, a teljes kollekció 8 perc alatt fogyott el. Mire bejutott az üzletbe (10 óra 10 perckor) már csak az üres polcokat nézhette meg. Persze ő nem az a "könnyen feladom típus" így valamilyen úton-módon szerzett nekem egyet a pink szegecses övből. Köszi anyu! Attól függetlenül, hogy nagyon örülök a pink övnek azt gondolom, hogy nem ér annyit egy divattervező olcsó kollekciója sem, hogy közelharcot vívjuk érte egy üzletben. Az eBay úgyis tele van eladó MW bőrdzsekikkel és pávatollas ruhákkal (igaz dupla áron)! Aki viszont jobb minőségű MW darabokra vágyik, annak érdemes inkább kihagyni a fightclub-ot és besétálni Londonban a Debenhams-be. A Butterfly cimkés ruhák ugyanis szintén az angol tervező kreáció, csak olcsók és jó minőségűek! 

A nyári kollekció május 14-től kapható az üzletekben!

Bedford Avenue

Teljesen átlagos arcok a Bedfordon, Williamsburg főutcáján. 

Party Time

Épp egy buliba indultunk... Alapozás nálam Brooklynban utána pedig citizenship szelebrésön egy török, meleg srácnál Manhattanban. Hát igen, otthon szülinapi bulik vannak, Miami-ban hurrikán partik, itt pedig juhéé megkaptuk az állampolgárságot mulatságok. Vicces. 

West Village Style

Ez az egyik kedvenc outfit-em! A márványkoptatott farmer nagyon megy! 

ROCK N ROLL

Tavaly Londonban a Nike sajtótájékoztatóján szerelembe estem. Fekete bőrű, arany szegecses és folyton egy gitárpengető lóg rajta, a neve Rock n' Roll. Férfi cipő, tehát viszonylag nehéz volt a méretemben találni egyet, pedig mindent megpróbáltam, mozgósítottam az összes kapcsolatomat (nem is akármilyeneket) ...de hiába. Persze ez egy lovestroy, úgyhogy van folytatás. Egy szép tavaszi napon a Bowery és a First Avenue sarkán betértem Paris Hilton kedvenc boltjába a Blue&Cream-be. (Ha kiváncsiak vagytok, hogy mi is a trend NYC-ben check this out!!!) És lám a kolumbiai eladókislány lábán ott figyelt a legszebb sneaker. A story nem végződhet mással, mint happy end-el...

Volt még egy az üzletben a méretemben!!!!! (na jó egy kicsit nagyobb mint a lábam, de senki sem tökéletes)! The End. 

Kijött az idei változat!!!!! Fehér, ezüst szegecsekkel!!!!! Ha azt is megveszem már gyűjtő leszek. 

Kutyadolog

Zsombi szerint a kutyákat New York City-ben súlyadóval sújtják. Azért van benne némi igazság...