Supervision

Ők az én kis segítőtársaim. Itt cabarete-n minden kiteiskolában ott toporognak a dominikai kite-os gyerekek, hogy a béna gringókat (nekik minden fehér ember amerikai) kicsit jobban bevezessék a kiteozás rejtelmeibe. Nélkülük nem is mennék semmire. Segítenek megjavítani a felszerelésemet, összerakják, feladják, leveszik, megtisztítják az ernyőmet. Meg mondják, hogy jó lesz-e a szél és megmutatják, hogy hogyan is kell ezt a sportot különösebb erőfeszítés nélkül csinálni. Nagyon ügyesek. És aranyosak. Köszi srácok.

Szélre várva

Mis amigos esperan para el viento 

Egy kis dominikai gasztronómia

Ki gondolná, hogy egy szigeten élő népnek nem a hal a fő eledele, hanem a csirke? Úton-útfélen csirkét árulnak rizzsel, babbal, salátával és egy krumpli szerű valamivel, amit yucca-nak becéznek. A helyzet az, hogy sajnos a csirkét nagyon hamar meg lehet unni, még akkor is ha a Cabarete felé vezető úton, a nagyon lepattant, de hangulatos, olcsó és jó helyen a ChikenSchek-ben eszik az ember.

Az utcán sül a finom, de kicsit unalmas csirke 

A csirkénél sokkal izgalmasabb dolgokat is lehet enni, csak az kutatómunkát vagy pénzt igényel. Mivel pénzem nem nagyon van, így kénytelen vagyok kutatni. És ugye aki keres, az talál. Én asszem megtaláltam a város legjobb büféjét. A Kite Club-ban lévő kis kunyhó "látványkonyhájában" csak úgy sürögnek-forognak a lányok. Az eredmény pedig említésre méltó, ugyanis a tuna steak-es tortilla mango salsa-val fergeteges. Jó még a smoothie és a sült plantains (banánszerűség) édes-chilis szósszal. 

Íme a tortilla (a képen csirke van tonhal helyett, mert ha az ember későn megy ebédelni a tonhalnak már nyoma sincsen...és mikor a fotót készítettem pont ez volt a helyzet)

Sült plantains

A büfé

Az étlap

Napirend

Azt hiszem megtaláltam a számomra tökéletes életformát. Reggel 8 előtt 5 perccel kelek, 8-tól fél 10-ig jógázom, egy olyan nádfedeles teraszon ami a tengerre néz, körbe véve pálmafákkal és átjárja a kellemesen meleg karibi szellő. 10-től 11-ig reggelizem és kávézom a parton lévő bárban, közben könyvet olvasok és internetezem. 12 körül elkezd fújni a szél, ekkor összerakom a 9-es ernyőmet, kite-ozom, néha többet néha kevesebbet, majd délután 5-kor bemegyek a MiGym-be egy spinning órára, vagy úszom egyet a hotel medencéjében. Kora délután szoktam ebédelni a közeli Kite Club-ban, ahol a kedvencem a tuna steak-es tortilla mango salsa-val, vagy este vacsorázom valahol a többiekkel. A party-k 10 körül kezdődnek, de ez egy újabb bejegyzést igényel... 

Itt jógázom

Itt spinningelek

Megint egy újabb otthon

Mivel elfogyott a pénzem úgy döntöttem, hogy visszaadom a brooklyn-i lakásomat és leköltözöm Dominikára egy hónapra. Az élet sokkal olcsóbb, meleg van és déltől egészen estig fúj a szél. Kinéztem egy jó kis kite-os szállást, ami közvetlenül a kitebeach-en van, összepakoltam pár pólót, más nyári cuccom ugynis nem volt,  és lejöttem  Cabarete-re. Már egy hete az Exterme Hotel-ben lakom, ami Robbie-é, egy torontói srácé, akinek elege lett a hidegből és leköltözött inkább a karibra. A hotel valóban extrém, mivel a kertben van egy gördeszkapálya, amit inkább jujitsu edzésekre használnak Pápo vezetésével, de azért láttam már pár Vans cipős csibészt a félcsőben ugrálni. A hotel előtt a parton van a "bár" ahol tegnap például middle east party (humusz stb.) volt, holnap pedig BBQ lesz. Szép kis brigád verődött itt össze, élen az itt dolgozó (inkább lébecoló) személyzettel. Amanda, angol Scott pedig amerikai, ők a mindenkit szórakoztatunk all the time emberek, Anja egy norvég kiscsaj, aki minden este going out-ol, így másnap egy nagy babzsákon alszik a kiteschool vezetése helyett, Andrew pedig az ausztrál kiteoktató, de még nem láttam, hogy bárkit is oktatott volna. Ja, igen és itt van még Deb, aki Robbie organikus farmját vezeti, illetve Bella, aki Scott kutyája. A személyzeten kívül még vagyunk egy jó páran, akik viszonylag hosszabb ideig maradunk. A két izraeli srác Tom és Umri, Collin, Tracy és Emanuel akik kanadaiak, van egy spanyol srác, két amerikai, meg egy nagyon sokat beszélő mexikói fiú Markus, és a finn barátnője Maya (ők ugyan kicsit messzebb laknak). Meg még sokan mások akik jönnek-mennek a világ minden tájáról. 

A Bedford mindig tartogat meglepetést

Múlt hét szombaton ők jöttek velem szemben a Bedfordon. És egyáltalán nincs farsang. 

Coffee Shop

Union Square-en lévő Coffee Shop az egyik kedvenc éttermem. Ne kérdezzétek, hogy miért, mert nem tudom. Az étlapon semmi különös nincsen, általában bbq ribs-et eszem, és pislogva figyelem az ultragizda born and raised new york-iakat, akiknek ez amolyan törzshelye. A pincérlányok fusztrálóan jól néznek ki, a zene közepes, de az atmoszféra pont tökéletes. 

Brooklyn Flea Market

Anett, a legaranyosabb holland-magyar-amerikai barátnőm, aki egyébként stylist New Yorkban, javsolta, hogy látogassak ki hozzá hétvégén a Brooklyn Flea Market-re és turkáljak kicsit a vintage Ferragamo, Marni, Dior és egyéb "gurmet" ruhák között. Az biztos, hogy az egy négyzetméterre jutó vinatge big brand ruhák száma itt a legnagyobb. Igazi csemege volt megfogdosni a régi holmikat, organikus dinnyelevet inni és pármai sonkás ricottás kenyeret enni. Thx Anett.