Ezt már pár napja fel akartam rakni...csak itt Miamiban az Ultra Music Festival-on nehéz leülni a gép elé...
Tegnap sikeresen beadtam a jelentkezést a Columbia Publishing Course-ra! Hogy milyenek az esélyeim arról fogalmam sincsen, de van egy olyan érzésem, hogy aki egy kicsit is komolyan gondolja a világon magazinkészítést vagy a könyvkiadást, az ide jelentkezik. Így hát csak reménykedhetek, hogy valami csoda folytán a szervezők úgy gondolják, hogy nélkülem ez a program nem indulhat el. Szokás szerint az application procedúrát az utlsó pillanatra hagytam, így a végén minden percre pontosan ki volt számítva. Kitöltöttem az application form-ot, megírtam az esszéket, megfogalmaztam egy hosszabb lélegzetű personal statement-et, begyűjtöttem az ajánló leveleket, otthonról elküldettem a diplomáim hitelesített másolatait, csatoltam az anyaghoz egy cv-t, feladtam csekken az 50 dolláros application feet elrohantam az Internet Garage-ba kinyomtatni a dokumentumokat, először csúnya papírra, majd szép papírra, végezetül pedig faladtam az egész pakkot a postán. Majd hátradőltem, azzal a tudattal, hogy megadtam magamnak az esélyt a fejlődésre. A kurzuson való részvét ugyanis nem kicsit lendítene a magazinkészítésről alkotott elképzeléseimen.
(Innen jönnek az előadók: The New Yorker, Vogue, GQ, Rolling Stone, Vanity Fair, The Oprah Magazine, The New York Observer, Glamour, Teen Vogue, Marie Claire, Elle stb.)
A gym nekem, egy lenni vagy nem lenni kérdés. Így nem volt kérdés, hogy beirtakozm-e egy fitness klubba vagy sem. Az viszont kérdés volt, hogy melyikbe. Ezt eldönteni ugyanis nem egyszerű. A kínálat nagy a feltételek különbözőek. Mikor megérkeztem csatlakoztam a New York Sports Club-hoz, de rájöttem, hogy az nem az igazi. Ezért úgy döntöttem, hogy piackutatásba kezdek. Szinte mindenhol van „free try out“ így ha New York összes klubbját kipróbálom akkor lehet, hogy egyáltalán nem kell beirtkoznom és havonta legalább 100 dollárt költenem testépítésre. Good news. Már túl vagyok a kicsit koszos New York Sports Club-on, a melegek kedvelt helyén az Equinox-on és a trendy bár kicsit túlzsúfolt Crunch-on. Hátra vannak még a drága privát klubbok és a williamsburgi loft gym. Ami furcsa, hogy itt egy teremben annyi kardiogép van, amennyi Budapest összes helyén együttvéve. Az emberek nem nagyon köszönnek egymásnak, sőt szinte egymásra sem néznek, mindenki csak nyomja, mint egy gép. Kicsit ketrecszerű az élmény. Vannak azonban jó dolgok is. Az ingyenesen használható törölközők, a soha-ki-nem-fogyó szappan, sampon, balzsam és testápoló flakonok (otthon még soha nem találtam egy csepp szappant sem a falra szerelt tégelyekben), a nylonszatyor, amibe beteheted a vizes cuccodat (sorry it’s a plastic bag!), a szemfestéklemosó vattapamacsok és a hagyd-itt-nyugodtan-kimossuk-a-tornaruhádat szolgáltatás (na jó ez csak a drága helyeken van). Van anti-graviti jógaóra, surfboarding meg rúdtánc, legalább ötven féle pilates és harminc különböző táncóra, és live DJ. Ami viszont mindenhol ugyanaz a jó kis izzasztó spinning óra!!! Ja és a saját lakatodat ne felejtsd otthon, mert úgy jársz mint én, hogy a klubban kell venned 10 dollárért.
TheSartorialist.com RSS Feed
12 years ago
